….és kiégette az oxigént
a levegőből a pokol,
forrongó tűz birtokol
alvót és ébredőt…
– bár fehér szeretőt tart
gödrében az ördög is,
de hamis a csillogás,
s nincsenek ablakok…
…bár még én is
fehérben vagyok,
de már magához kötözött
erősen az árny.
– Jó lenne újra
egy akármilyen szárny…
…mert tündéreket használ
a gonosz, ütközőnek
s reményeket hazudik
sármosan…
– talányosan
izzó szenvedélyt is adott,
de nem hagyott választást,
sem jövőt,
s nem kíséri ki az ajtón
az elmenőt,
de összetépi,
mert neki még így is megéri…
Elhagyott árnyékokba
burkolózik az éj,
suhogva sodorja
a szél az álom-hangokat,
meglátogat engem is éjjel
a mélység,
semmi kétség, ordítanom kell,
hogy nem vagyok
áldozat…
Már nem elég
fehérbe öltöztetni
a lelkeket,
fényruhában is eltaposnak
az árnyak…
megvárnak éjszaka,
mikor testedből kiáramlik
a lényeged,
s kifordított jövőképet
küldenek a mának…
…egy hazug, mű-világban
ránk az angyalok sem vigyáznak…
Latest posts by Ariel (see all)
- Hiba vagyok… - 2017-02-09
- Égés - 2016-06-30
- Nyárba lépve - 2016-06-15
Jól felfűzött vers, én egy picit a távolabbi képzettársításokat hiányolom. Több a panel, az instant hozzávaló. Több metaforaelmélet is foglalkozik ezzel, ha érdekel, előkutatok ilyet.
Köszi Áron. Oké, elolvasom, ha elküldöd.
Nékem nagyon tetszik . Misztikus, jól felépített, szép is és egyben ijesztő is .
Pont mint az élet, az érzéseink csapdája.
ölellek,
mara
Köszönöm Mara. Örülök, hogy elolvastad.
Ölelésem.
Andy