Kincsem

Fénylő csillag vagy, mi szememnek világát adja
Nélküled az szépet s jót soha sem láthatna
Nyári estén az égbolt alatt fekve téged látlak
Sugaraid engem átölelnek, amikor megfáradtam betakarnak.

Puha kezed, mint lánc köti szerelmes szívemet a tiédhez
Összekulcsolva enyémmel örök köteléket képez
Félálomban rádborulva összekötöm kezemet a tieddel
Karolj át, had érezzem sajátomat együtt dobogni a szíveddel.

Kietlen tájéknak egyetlen, karcsú virágszála vagy
Csokor vagy, mit ajándékul mutatok ünneplő családomnak
Hálát adok az Úrnak, hogy enyém ez a viruló tulipán
Elvarázsolva nézlek ma, holnap, majd minden nap azután.

Hangod legszebb madárnak legszebb éneke
Szélben röpülve lágy dalt zeng az én fülembe
Nevetésed, mint pataknak csobogása hallatszik nékem
Lelkembe folyva, virulva vígadásra bír engem.

Mint viharos tengerben, úgy veszek el szemed hullámiban
Mégis zivatarom lecsendesítői álruhában
Belenézve szerelem önti el az én kopár lelkemet
Pillantásod érezhetetlen érzéssel tölti el fiatal életemet.

Ölelésed puha, zsenge pázsitként vesz körbe engem
Érintésed takaró, mi melegen tartja szívem
Kincsem vagy, de értékesebb vagy, mint az arany s a gyémánt
Kincsem vagy, szeretlek, ki is mondom, nem maradok némán.

Vörös Levente legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?