korom

Arra ébredtem, hogy
almákat teremtél vállgödreimbe.
Van idő,
suttogtad, ez még nem vihar,
csak szellő lengedez,
ha ágaidba mar, foglak-e?

(Ne nézz le
átlyukasztott tenyeremre!)

Fázol, ugye?
Ágaid közt éri hajam a dér,
e ledér tél mind elvitte rongyaim,
nem merek lángokat imádkozni köréd,
hogy felmelegedj,
a korom megfestené leveleid.

aron

aron legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “korom

Vélemény, hozzászólás?