Warning: A non-numeric value encountered in /home/zlap/public_html/muv.hu/wp-content/plugins/eu-cookie-law/class-frontend.php on line 106

Lefekvés előtt

Fejemben kósza gondolatok röpködnek ide-oda
Fekve merengek, szememet szegezem a plafonra
Egyik sem aggasztó, gonosz, de mégis ébren vagyok
Tűnődöm, hogy miképpen telnek a sok rab napok.

Fehér függönyömön át halovány holdfény tekint be
A szél üvöltve rohan ablakomhoz, majd a végtelenbe
Résnyire nyitva van az, hűs levegő tölti el szobámat
Én hallgatom, hogy tücskök hogyan zengnek nászdalt.

Álmodnom kéne már, így imára kulcsolom kezeimet
Kérés, bizalom, de még inkább hála hagyja el lelkemet
Még börtönben is szabad vagyok, teljesen mégsem
Várok hát türelmesen, hogy láncaimat végre letépjem.

Lehet, hogy volna még dolgom, mit el kellene végeznem
Van rá időm, erőm, nem feszengek bőrömben még sem
Mint a lekapcsolt villanyégő, úgy hunyok ki most én is
Reggel újra ébredek, akkor már kósza gondolatom nincs.

Vörös Levente legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?