LÉTTELEN

Fák lombjára
omlik az alkony.
Színét veszti
lassan a határ.
Horkantva bóbiskol
bús horgász a parton,
s álmot dagaszt csendben
egy messzi tésztagyár.

Lidércek nyújtóznak,
percegnek a nádban.
Vöcskök szárnya kerget
sötét fodrokat.
Viharmadár rikolt,
riadok az ágyban,
s fellobban a kanóc,
ölel a gondolat.

Ősi énekét
éber csillagoknak
visszhangozza bennem
egy fel nem jegyzett dallam,
s hálát adok némán
ama vándoroknak,
kik hittel keltek útra,
s az Úrhoz tértek halkan.

Pokolba pergett
számtalan évtized,
századok mocskával
játszik e nemzedék.
A falakat már csak
belülről nézheted,
mert bekerített orvul
az istentelen lét.

/2014.05./

Paál Marcell Hesperus
Paál Marcell Hesperus legutóbbi művei (összes megtekintése)



10 hozzászólás “LÉTTELEN

Vélemény, hozzászólás?