Nincs énnékem egyebem,
csak egy tömlőm, eleven.
Érintsd meg, és meglátod,
öntözi a virágod.
Nem kívánok egyebet,
csak a szádba bevegyed.
Mert annyira kívánom,
nem mozdulok… kivárom.
Mindenkinek az a szép,
aki éppen hozzáér.
Te se kívánsz egyebet,
ha locsolóm, megered.
Megeshet, hogy folyatom,
aztán lejjebb folytatom,
ne szomjazzon ily szép lány,
ha csúf, nékem az se fáj.
Nincs semmi más egyebem,
csak a tömlőm (.) mereven,
jöjj közelebb…! meglátod,
tojásaim megáldod.
Fehér lepel, kint a hó.
Ajkad forró kandalló.
Éltet, jó a melege,
ő… így szilaj s eleven.
Megtörtént, mi megesett,
még akartál egyebet,
bár egyre több kint a hó,
tovább nyargal a csikó.
Megjegyzés: 2013.03.30.
Ejnye-bejnye:-) Nem figyelmeztettél, hogy ide óvatosan jöjjek ilyen kora reggel…
Az utolsó két versszak szerintem nem illik annyira bele. Nekem nélküle is szépen lezárt lenne.
Szia Nerina!
Lehet , hogy 18 karikás? Tulajdonkép igazad van ,csak gyerekeknek szántam ezért olyan meseszerű az a két versszak , nem tudom még most se ,hogy melyik lenne a helyes döntés.
Köszönöm. Szép napot kívánok!