Állok a régi óra alatt,
oly gyámoltalan vagyok.
Üresre fogytunk,
úgy elmentek a napok.
Itt vagy még Istenem?
Régen itt voltatok
Te, a hit és a szerelem.
Roskatag szekrény,
öreg szagok.
Marasztalnak, hogy várjalak,
de mennem kell.
Majd jövök
amint tudok.
2014.
kosztolanyimara legutóbbi művei (összes megtekintése)
- A lovakat… - 2016-05-31
- A festő és a háború - 2016-05-26
- Utóirat - 2016-04-18
Egy picit kiforratlanabb, mint a mostaniak, de nem rossz. Szeretem az egyszerű tárgyak használatát a versekben, ha passzolnak a mondandóhoz. Mint itt.
Igen, köszönöm Áron.
Próbáltam javítani, de nem ment 🙂
Szép Marám, nagyon szép. Neked nagyon fekszenek ezek a pillanatnyi hangulatversek… 🙂
Ölellek!