Pipacsok nem nyílnak,
a lelkem nem halott,
aludnék még egyet
mielőtt meghalok.
Könnyeim bús kövek,
kő-kövön nem halad,
gurulnak, sok követ,
elfutok, ő marad.
Emlékszel kedvesem,
tavasz volt, gyönyörű,
ép ésszel, nem szívvel
az álom keserű.
Legjobb a legszebben,
ekképpen látlak én,
egy csodás adomány,
úgy május elején.
2018. 02. 13.
