Mert zörög a haraszt…

Engedtem volna Én közelebb Istent,
éjsötétben több a fény, mint itt lent.
Innentől kevés a miatyánk hittem,
csalárd a múzsa, fohászom sincsen.

Mi a szívem nyomja, világgá kerget,
a rím-feslett szavak, vérző lelkek.
Önérdek maraszt a méz-érlelt szádon,
választott utam ne kérjed számon,

mert zörög a haraszt, fúj a szél megint,
te mondhatsz bármit, de ne most, ne itt.
Nyisd meg börtönöd, hogy rabja lehessek,
horizont felett, vagy mélyen benned.

Engedtem volna Én közelebb Istent,
megcsal a múzsa, cafka az ihlet,
tán kevés a miatyánk ennélfogva,
vaksötétben több a fény, mert lopja.

Megjegyzés: 2010. 11. 13-16.




4 hozzászólás “Mert zörög a haraszt…

    • Ferenc Ficzura írta:

      Szia Ida! Az Én az a hangsúly okán van nagybetűvel írva. A miatyánk esetében az imára az igére gondoltam, nem az Atyára.
      Lehet hogy tévedek.
      Köszönöm a hozzászólásod. Szép estét

  1. kosztolanyimara írta:

    Szia Ferenc! Nekem is tetszik, kivéve a “zörög a haraszt “-ot, valahogy nem tartom odaillőnek.
    A vers jól felépített, világos és költői képes. Ez az egy kicsit banális, de tudom, ragaszkodsz hozzá 🙂
    Nekem jobban tetszene talán a ” haraszt megzörrent, mondják ” vagy ” nem a szél zörrent a haraszton”… stb.
    Bocs, csak azért szóltam bele, mert tetszik amúgy …és emígy is 🙂
    üdv, szép napot,
    mara

    • Ferenc Ficzura írta:

      Szia Mara! Ismered a közmondást ” Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél”. Én tetem egy csavarást bele,
      Annyi esemény ért akkor a másik irodalmi oldalon, meg máshonnan, hogy a vers ilyen formán vegyes érzelmekkel íródott. A kicsit banális tökéletes meghatározás, mert szándékom szerint való. Hosszú mese lenne elmesélni az akkori történéseket. Megkíméllek..
      Hozzám bármikor, és bárhogy szólhatsz én nem sértődök meg, ha hasznos csak nekem lesz jobb..
      Szép napot!

Vélemény, hozzászólás?