Mindig veled ébredek

Hajnalban –,
mindig a szívemben
Veled ébredek.

Pereg a film.
Álmom utolsó
filmkockáin
még téged rendez a
tudatalatti vágy,
mert képzeletben is
csak téged vetítelek.
Magán(y)mozit forgatok,
miközben elmaradt
csókjaid, ölelésed
néma lüktetéssel
ébresztenek, és hiányod
gyűrt párnája vasal
arcomra ráncokat,
rajzol rám plusz éveket.
Nappalok eltagadott
magányperceinek fekete-
fehér szalagját festem
át – tiéd a főszerep –,
csak miattad színesek
a pillanatfelvételek.

Hajnalban, mindig
– a szívemben –,
Veled ébredek.

ppj
2008/2016

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)



6 hozzászólás “Mindig veled ébredek

Vélemény, hozzászólás?