Mindig veled ébredek

Hajnalban –,
mindig a szívemben
Veled ébredek.

Pereg a film.
Álmom utolsó
filmkockáin
még téged rendez a
tudatalatti vágy,
mert képzeletben is
csak téged vetítelek.
Magán(y)mozit forgatok,
miközben elmaradt
csókjaid, ölelésed
néma lüktetéssel
ébresztenek, és hiányod
gyűrt párnája vasal
arcomra ráncokat,
rajzol rám plusz éveket.
Nappalok eltagadott
magányperceinek fekete-
fehér szalagját festem
át – tiéd a főszerep –,
csak miattad színesek
a pillanatfelvételek.

Hajnalban, mindig
– a szívemben –,
Veled ébredek.

ppj
2008/2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




6 hozzászólás “Mindig veled ébredek

Vélemény, hozzászólás?