Mindörökké

DSCN0043Mindörökké

Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,

szundít az erdő, beoson a tél,
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat – sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény –
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,

lélek a lélekig ér, szép tünemény…
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.

NeMo legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “Mindörökké

Vélemény, hozzászólás?