Mosolyod titka

Mosolyod titka

A múlt feledten szendereg,
akár az antik mesterek,
az ég ősi aranykeret,
látni a hajdanvolt teret.

Az emlék is enciánkék,
nincs mögötte semmi árnyék.
Kottából játszik az idő,
minden csendből egy hang kinő.

Tán egy rég elrepült madár,
kőnyomatban a tolla már.
Apró zuhatag csak satír.
A hajnal is finom manír.

Múlik a van, napra napok,
a holnap mindig felragyog.
A szép egy könnycsepp volt maga,
őrzi a hegy titkos tava.

Pődör György legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?