Mozaik

szám mosolyra szemem
tavaszra éhes szerelembe
esem az első rüggyel
része vagyok a természet(em) nek
szikemarta folyómedreimben
friss záport csorgatok
bőrömön a nappal
szeplőt és csalánt neveltetek
néha magasabbra növök
magamnál hogy legyen kire
felnéznem büszkén
számolom hasamon
a gyöngyházfényű striákat
arcomra mit apám romló szeme
látott szépnek érzéseket
rajzolok kezeimmel puha
meleg macskatesteket becézgetek
kevés bennem a szerotonin
és kifogyott a hit
álmomban újra tudok futni
sőt néha repülni is
szemeim könnylencséin át
szemlélem fogyó világom
kómaszitálta emlékeim
darabkáiból életképet
rakosgatok képzeletemmel
fugázom ki

Destiny legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “Mozaik

Vélemény, hozzászólás?