Nélkülem

ébrenlét, és álom közt
kopogtam be hozzád,
– röpke gondolat volt,
bolond álmodozás –

hajnali madárfüttyre vert
visszhangot a szívem.

menthetetlen múltunkban
nem parázslanak a holnapok,
szelíden élnek tovább,
lángok, és szikrák nélkül,

nélkülem.

ppj
2008/2016

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?