Nem szeret

Keserű vizek folynak össze
bennem egy fájdalom folyammá.
Csendes patakok álma messze.
Híd lennék lábának, ha hagyná.

De ő messze néz fejem felett,
szavában a mérgezett tüske.
Ketyegő bomba szíve helyett.
Az én szíven dobog helyette.

Lennék neki lágy hangú patak,
csobognék fülébe csendesen,
de csak szikrázó szava marad,
és átgázol fájó lelkemen.

Nem szeret, és talán, nem gyűlől.
Egy, sajnos szükséges, lom vagyok.
Szép egünk már csak engem bűvől.
Lepotyogtak mind a csillagok!

2015.03.29.

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?