Messzinek tűnik a viseletes nyár,
tenyerével simogat olykor a nap,
még nem kell a kabát, kalap, kesztyű, sál,
levélszőnyeg ropog a lábak alatt.
Váratlan helyeken kukkant be a szél,
zsebeim kutatja mi lehet benne,
hát a csalódottságán nevetek még,
mert olyan üres, mint egynémely elme.
18. 11. 03.
