NYÁRI ALKONY – MUV.hu

Bódult nyári alkonyatkor,
a nádas lágyan suttogott imát,
s fohászra kulcsolt ágakkal,
közelebb húzódtak a parti fák.

Lankadó utazó lett a Nap,
álmosan nyoszolyát vetett,
a dombok keblére borulva,
félholddá vált a víz felett.

… és meglassúdtak a zajok is,
lusta csobbanás kuttyogott,
vándor vihar vad morajlása
hangolt a stégen bádogot.

… majd hirtelen pisszent a csend.
Mint nesztelen sikló könnyű halál
burkolt lombot, lélegzetet;
nyomába érve az idő megáll…

Valahány múló érzékemet
megtöltötte szent pillanattal,
átírta minden sors-ívemet
reám hulló élő malaszttal,

s vacogva vártam a fák alatt,
alkony peremén billegő léttel,
hogy kezed érintse vállamat,
s békét hints belém – nyitott tenyérrel…

/2013/

Paál Marcell Hesperus legutóbbi művei (összes megtekintése)

Megtekintések: 2 202

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.