Nyomor

Befolyt a víz rozzant fal alatt,
és dohos szagú volt az élet.
Korhadt bútoraink mállottak,
és elfogytak mind a remények.

Szegénység, mástól levett ruha.
Lyukas cipő szorítja lábam.
Nem tudtam, hogy miért mostoha
a sorsom, mert nem erre vágytam.

Saját új cipő, és új ruha.
Ne csak a lelkem legyen enyém!
Ne legyen lenéző mosolya,
mert rólam szól ez a költemény.

2015.05.01

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?