Párizsba álmodlak holnap is

Párizsba miattad-vágy vitt…, s bandukolt
hajnali ködökkel a Szajnán, hajók kürtje
rajtuk is áthatolt, fellebbentve szürkés-
kék fátylakat, veled napfény ízét érezni
álmodtam virágzó hársakat; és én téged
képzeltelek a bohém Montmartre girbe-
gurba utcáira, lépcsőket fényképeztünk,
s száraz rozét ittunk Quartier Latin füstös
bájaira, Notre-Dame fehér kőcsipkéi alatt
mécses fénye lopott szemünkbe áhítatot,
mellette nekünk kínálták portékájukat
orrhangon a vásárosok; két karodban én
lebegtem Ég és Föld között, kedvünkért
még az Öreg Hölgy is csupadísz-ruhába
öltözött; glóriát font felette százezernyi
lámpafény, Párizsba álmodlak holnap is
– jöjj, ölelj! –, Te is álmodj velem, ne félj!

ppj
2011/2016

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?