Délvidék küszöbén a bükkerdők
szomorún búcsút intenek, s kacér
völgyek ölén, az úri malac szarvas-
gombát gyűjtöget; emitt levendulát
kötnek csokorba vidám asszonyok,
amott nyikorgó céhtáblák alatt
frissen fejt tej csorog; színjátszó
rétek felett bont vitorlát a szél,
délebbre, Petite Rhóne bölcsőjén,
a halász kagylóból él; nem mind
perget mézet kinek édes az élet,
évente ezernyi báb csak, ki vörös
szőnyegre léphet; ám naponta ül itt
hálaünnepet a gasztronómia,
–„Bor, mámor, Provence”–, szerelem
első látásra, francia életszimfónia.
ppj
2011/2016
(„Bor, mámor, Provence” – Good Year – c. film, Peter Mayle könyve alapján)
- Napló – Levél VII. - 2017-01-09
- Csengettyű szól most - 2016-12-29
- Hóangyal - 2016-12-10
Tetszik a belsőrímes próza, tán ilyen egy modern makáma.
A céhtábla nem azonos a cégtáblával. A céh behívó táblák izgalmas, szépséges műremekek.
Örülök neked itt (is)!
Köszönöm.
A céhtábla jelentésére ránéztem írás előtt, és a tejboltot szerettem volna jelezni vele – lehet, kissé sután.
Nagyon tetszenek ezek a régi, mesterséget, boltot jelképező, nyikorgó 🙂 csodák, nem hagyhattam ki. Már nem írom át, mert bennem így maradt meg a vidéki boltok emléke. Valóban műremekek.
Örültem a figyelmednek tonibacsi!
C*
Igazán tetszik, jól áll ez a forma, és hogy kicsit távolabb vagy a verstől.
Haha! 🙂 Pedig nagyon is közel vagyok hozzá!
De tudom mire gondolsz!
Köszönlek!
C*
Nohát! Elvittél Magaddal! Kösz, nagyon jól esett!
ölellek,
mara
Jó is lenne egy ilyen kirándulás!
Majd hívlak máskor is! 🙂
ölelésem
Julianna