Lírai művek, Ütemhangsúlyos vers

Repedések

- aron

repedések futnak végig
kibordázott testemen
hajnal fény jő tűnő hitem
fakó nyomát kémlelem

ágyam meggyűrt vágyam elhagy
lepedőn ring hő nyomom
nem szerettem nem szerettek
boldogságom álmodom

felnézek a magas égre
eltűnnek a csillagok
szájam hideg testem rideg
lehet hogy ma megfagyok

meztelenül heverek le
jégbordázott küszöbre
nincsen anyám nincs szeretőm
havat szórok fejemre

éhes vagyok szomjas vagyok
kétely marja szememet
megjegesül nedves arcom
hóban mosom kezemet

mezítláb a hóra lépve
rajzolgatok képeket
mázsás csontom súlya alatt
szürke pázsit felnevet.

2005.

aron
aron legutóbbi művei (összes megtekintése)
Megtekintések: 2 125



aron

8 hozzászólás “Repedések”

  2. Kovács Kavics Tibor írta:

    Nem, nem a ragrímek ütötték meg a szememet ennél a (korai) művednél. Hanem inkább az, hogy míg a ritmus szabályos ütemhangsúlyos (már-már népdal jellegű), addig a teljesen elhagyott vesszők, írásjelek, nagy kezdőbetűk mint egyfajta modernizáló segédeszközök jelennek meg – és ez számomra furcsa kontrasztot ad.
    Egy a tördelésében, ritmusában népiesnek ható műben bőven elférnek a ragrímek is (az én meglátásom szerint).

    Nagyon érdekes dolog olvasni ezeket a régebbi, még „szabálykövető” műveidet; összehasonlítani, hogy hová jutottál, mennyit változott az ábrázolásmódod ennyi idő alatt.

    üdv:
    KKT

    • aron írta:

      Már a formai lazulás előjelei. Ahogy régen mondtam, egy ideig féltem elengedni a kötött forma kezét.

  3. Mona írta:

    „havat szórok fejemre” – jajj, ez nem tetszik. Nem lehetne testemre, vagy lelkemre, vagy…de miért pont fejemre?
    Mert velejéig kicsintozott a versed…nekem ez kilóg.

    A vége felé kicsit sok a hó.

    Amúgy nagyon hatásos, teljesen lefagyasztottál. Brrr…

Vélemény, hozzászólás?