Zuhog, és árad, és ömlik.
Kőről kőre hull hörögve,
könyörtelenül behullik,
fehér habzó végtelenbe.
Átfolyik kövön, kavicson,
megmutatja tiszta medrét.
Átbukik a gát álmokon,
fehér víz permet, öröklét.
Majd csendesül az áradás,
elhalkuló dalt énekel.
Messze az összeolvadás,
a folyóig szenvedni kell.
Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Vidítsál fel! - 2024-02-03
- Sors patak - 2024-02-02
- Ne repülhessek. - 2024-01-29
