Szabad madár

Szikkadt az agyam.
Elkerülnek a gondolatok,
vagy talán én kerülöm őket,
csak az az egy…

Az fészkelte magát
tompa markolásként
szívdobbanásaim közé
minden valóm mélyére;
Hiányjel újra és újra –
milyen távol vagy tőlem,
és egyre messzebb.
Állandósuló fájdalom.
Meddig bírom még?
Kegyetlen.

Hajszol a munka,
amit régen úgy szerettem,
és most milyen üres,
silány pótlék,
higgadtul profi siker,
vagy veszteség,
ma nem öröm,
hanem teher,
egyre inkább.

Kapaszkodnék.
Nincs hová.
Eltűnt az egyetlen
biztos pont az életemből:
a másik felem,
aki érti, miről beszélek.

Néha még írok.
Mosolyogva mondod;
dramatizálok.
Nem.
Azt írom, amit érzek.

Nem nézel vissza.
Tegnap fontos voltam.
Ma? Ki tudja,
hiszen ma hallgatsz,
és én sötétbe merülök,
a hallgatásod tengerében
fuldokolva.

Havonta kétszer -,
talán –
beszélgetünk.
Vagyis… te beszélsz,
és én boldogan hallgatom,
szeretem ha mesélsz,
mert minden fájdalom eltűnik,
fukar kézzel mér az idő mégis,
csak néhány óra az enyém,
aztán hallgatás hetekig.
Nem bírom már,

de mégis inkább,
hiszen szabad vagy.
Én nem béklyózok
soha már.
Szabad madár…
Repülj hát!

NeMo legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “Szabad madár

    • NeMo írta:

      Szia Nyilas!
      Én nem a globális kalitkáról beszéltem, hanem arról, amit két ember épít egymásnak rossz esetben. Lehet bár az emberi kapcsolat jellege barátság, vagy társ kapcsolat, egyik sem jó, ha béklyókat jelent a másik embernek. Amit az elmúlt években megtanultam, kinyithatom az ajtót, ami hozzám vezet, de nem építhetek mások számára sem falakat, sem kalitkát, mert az nem szeretet, hanem önzés.
      Éppen ma kaptam extrában egy fél óra nyugalmat a Múzsámmal, és tisztáztunk néhány dolgot. Van kiút, ha a kommunikáció él, csak a kommunikáció mentes, vagy korlátozott kommunikációval bíró periódusok néha cefetül fájnak. (Vedd alapul pl az sms alapú kommunikációt, ami számtalan esetben félreérthető)
      Sokan néznek bolondnak azért az emberi kapcsolatért, ami mellett kitartok hosszú évek óta, de van, aki mellett érdemes, és ki is kell is tartani, mert megérdemli… Tanulunk a hibáinkból és erősítjük egymást a mindennapokban.
      Jó, hogy itt jártál, és kimondottan örülök, hogy most épp nem kötekedős kedvedben vagy :), mert lehet, hogy épp nehezen viselném…
      Barátsággal: Marcsi

Vélemény, hozzászólás?