szabadballada a tölgyről

galambcsőrből
tiszta búza
bíborbársony tearózsa
égcsillagnyi jácint
kosbor
liliomnak magas szára
mind az enyém
termi nekem
völgyi bokrok
drága násza

traktornyomból alig élő
szélfútt tarackon a térdem
ágas bogak hajam felett
kéreg vérzi csuklóm
s nézem

égbevájó nagy dereka
fekete borzas szép lombja
gyökereit úgy öleltem
évgyűrűi homlokomra

minek nekem lótuszvirág
jezsámen a mezőszélen
erdő súgja
éppen sejti

én csak a tölgyet szerettem




3 hozzászólás “szabadballada a tölgyről

  1. aron írta:

    Persze, hogy szabad. Mindazonáltal én azt hiszem, ez a leginkább ízlésednek megfelelő. Nekem hol így, hol úgy szalad ki jobban. Emellett mindig is azt vallottam, hogy a szabad formákat csak az preferálhatja, aki már megtanulta a kötöttet.
    Köszönöm, hogy olvastad.

    • Vörös Levente írta:

      Örülök, hogy kijavítottál, mert valóban nem arra szerettem volna célozni, hogy nem vagy összeszedett. Inkább úgy fogalmazok, hogy eddig ez a versed tetszik a legjobban.

Vélemény, hozzászólás?