Szabadvers a viharról

dörgés sem hallik
sem orkán
sem örvény
mind itt rivall
rettegő tenyerem alatt

egyszer majd ujjaim közül kivillan
a vihar – egészen szürreális (s most
lássuk a metatextust
zörömböl az objektív szemetesautó
csak itt nincs csengettyűsfiú – ugye Babits Misi bácsi -) –
a felhők
kusza szemöldökömbe kapaszkodnak
sedre villámujjakkal
golyvás nyakamba kapnak
tölcséres mellemben
hitvány nagy szív helyett
csak te fogsz dobogni

ó titokra újat vetsz majd
borzalmas tavasz




2 hozzászólás “Szabadvers a viharról

  1. Vörös Levente írta:

    A zárójeles rész érdekes. Kicsit olyan, mintha a költő (te/ön) a versen kívül szólalna meg. Kicsit elüt a vers többi részének stílusától, de ez nem feltétlenül baj. Nagyon tetszik a tenyér alá rejtett vihar és villámlás képe. Magam elé is képzeltem. Gratulálok.

Vélemény, hozzászólás?