dörgés sem hallik
sem orkán
sem örvény
mind itt rivall
rettegő tenyerem alatt
egyszer majd ujjaim közül kivillan
a vihar – egészen szürreális (s most
lássuk a metatextust
zörömböl az objektív szemetesautó
csak itt nincs csengettyűsfiú – ugye Babits Misi bácsi -) –
a felhők
kusza szemöldökömbe kapaszkodnak
sedre villámujjakkal
golyvás nyakamba kapnak
tölcséres mellemben
hitvány nagy szív helyett
csak te fogsz dobogni
ó titokra újat vetsz majd
borzalmas tavasz
aron legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Szabadvers a tévedésről - 2020-06-25
- szabadballada a tölgyről - 2020-05-25
- Szabadvers a viharról - 2020-05-01
Igen. Ezt érezzük. Az ó titok-ot egybeírnám. És a zárójeles részt kihagynám belőle. De az összkép kontextusában is Áronos. Annája
A zárójeles rész érdekes. Kicsit olyan, mintha a költő (te/ön) a versen kívül szólalna meg. Kicsit elüt a vers többi részének stílusától, de ez nem feltétlenül baj. Nagyon tetszik a tenyér alá rejtett vihar és villámlás képe. Magam elé is képzeltem. Gratulálok.