Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Szép, új világ…

Halkan lélegzik kéjt
bennem a vágy,
– hamis délibáb rejtőzik
minden éjben,
veszélyes dallamban
sodródik a lélek
ha nagyot lép,
s szétfoszlik anyaga,
mint pernyévé vált emlék
egészen…
Lassan lüktet testemben
a vérem,
de merészen hajlítok
időt és teret,
tépett szárnyú lepkéket
rejt minden gondolat,
s szavaim alatt
ködbe burkolóznak
a fények.
…lassan tekerd hajam
a kezedre éjjel,
akkor talán
reménnyel telhet meg
hideg szívem,
némán szeress,
de őrült szenvedéllyel,
s legyen minden vágyunk
végtelen.
…mert robbani készül
bennünk a jövő,
a megszédülő bolygók is
belénk rohannak,
fénysebességgel száguld
rajtunk át a sorsunk,
s mögöttünk
csak értelmetlen,
homályba tűnő törvények
maradnak.
Így, ami még ér bennem
valamit,
azt most jogosan megtartom
önmagamnak,
roppanjanak hát meg
a menyország oszlopai
s szóródjon szét erejük
az örökké teremteni vágyó
gondolatnak…

Latest posts by Ariel (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: Szép, új világ…

    1. Szia Ariel! Az első két sor felejtős itt-ott szűkíteném kicsit, a kimondott, leírt szó a sejtelmességét rontja, több van ebben a versben érzésem szerint, a szokott fordulatokat
      “lüktet testemben
      a vérem,” kerülni kéne.
      Nem rossz, de lehet jobb.
      Szép napot kívánok

    Szólj hozzá!