Szeretlek-fohász

Táncol a fény,
míg fekete árnyékba
gyanta éget
kitörölhetetlen jelet.

Pokolba a lánggal! –
Írj, könyörülj! – hisz
válaszra váró üzenet
feszül visszhangra
várva,
alélt redőnyök mögött
csíkokban zizeg a kín,
s a magamra tákolt
élet-kalitkám ajtaja –
zárva;

amott,
szabadon verdes
a magány
egy láthatatlan part
túloldalán,
hol a horizont
rég mozdulatlan…

szilánkra tört
alkonyatban
keresem feledett
vágy-örömök ízét,
valahol a csendes
Duna-parton
remegő kezem
álomarcodhoz ér,
de a révület hazug,
s csaló a gyönyör,
mert kallódó lelkünk
ma is kísértettáncot jár
egy orkánok csipkézte
szikla peremén.

(imám hangtalan,
templomi mécses
szeretlek-fohász –
a szerelmedért)

ppj
2012/2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “Szeretlek-fohász

Vélemény, hozzászólás?