Szertelen pillanatok

Ablak párkányán
Felhő szárnya tenyerel
Táncoló csendbe

Megfásult arcán
Felragyogó mosolya
Szeretet világ’

Szembe ötlötten
Pasztell-színű légkörből
Vörösbe hajló

Meztelen való
Látványába felkuncog
S borzongva lép

Békés érintés
Boldogságos napjából
Álomba ringat

Nyurga lábain
Tavaszon lépegető
Test-melegre vágy

Kilátástalan
Renyheség nyújtózik fel
Unalom ágán

Csiszolt pillanat
Ékköve felszikrázik
Hűsítve lázát

Alkony csilláma
Sóhajba fulladt álma
Apró rezzenés

Szélhárfa hangja
Nyárba-szökkent szerelem
Hívón csilingel

Vásott távolság
Jártat a járatlanért
Egymásba ölti

Ringató karján
Szívének dobbanása
Halk mosolyba zárt

************

Megjegyzés:
A tavasz tizenkét pillanata..:)

(Mindnyájunk első írása ihlette haikuk.
Ma kaptuk meg a Zabolátlan Pegazus kéziratát…megy a nyomdába.)
2011.03.28.