Szétterülő szószilánkom,
százszorszépem, szóvirágom
szendergésre simít szemet,
széjjeltépett szívet szeret.
Sziromszakadt, szárnyaszegett
szép-szomorú szerelmetest
simogató szelídséggel
szépít százszor százszor széppel.
Színcseppjeim számolatlan
szállingóznak szóalakban:
szélviharral, szökőárral,
szikkadt színnel, szakadt szárral.
Szájam sziszeg, szuszog, szusszal
szárnyam suhog, szisszen-szusszan
szép sziromra, szende szépre
százszor szédül százszorszépre.
Szűzi szépség szenvedéllyel
simul, siklik, susog széllel,
szivárvány-szült szívvel szállok,
színeimmel sziporkázok,
szürkületből szűkületbe,
sziromágyas szerelembe,
szájról-szájra, szóról-szóra,
sziklaszirtről szurdokokba.
Megjegyzés: 2014. 03. 17-25. J.
Szemtelenül szellemesen, szépségesen színre-szedett szó-sziporka. 🙂
Köszönöm! Örülök, hogy tetszett!
Szép estét!
Gyengéd…
…és ötletességed előtt kalapom emelem…
Szia Mona Örülök, elért a lényeg, mert a játékon túl a tartalom is lényeges.
Szép napot!