tapos

levágtad a kezem
kitépted a szalagokat

nem váltja éj a hajnalt
hangtalan hangszalagok
reszketnek fém műszertálcán

hagyod
a fájdalom magas szikráját
mélyre süllyedve perceim
zajos, zavaros rohamát
hagyod
hogy ne érhesse langyos fény
elmém némulva remegő mélyét

levágod a kezem
a metszés mellkasomba tép

lélegeznék
de elhízott féregként
vihogó vas-szemed
rettegő gyomromra lép

Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?