levágtad a kezem
kitépted a szalagokat
nem váltja éj a hajnalt
hangtalan hangszalagok
reszketnek fém műszertálcán
hagyod
a fájdalom magas szikráját
mélyre süllyedve perceim
zajos, zavaros rohamát
hagyod
hogy ne érhesse langyos fény
elmém némulva remegő mélyét
levágod a kezem
a metszés mellkasomba tép
lélegeznék
de elhízott féregként
vihogó vas-szemed
rettegő gyomromra lép
