Toll(vonás)

001tollÜres a papír előttem,
a tollam is kiszáradt,
kicsiny foltot sem hagyott,
Múzsa, ha járt is erre,
nem csöngetett, ajtómon be,
nem kopogtatott;

megfakult bennem a szó, mert
szürkéből szabnak ránk életet,
s verejtékkel a homlokon,
nekünk kell naponta varrni,
fércelni – még az égre is –
élénkebbnél élénkebb színeket;
házunk-hazánk cseppnyi tér,
hét krajcárba éppen belefér,
zsebünkben mégis tolvajok keze,
a „Hol volt, hol nem volt…”-idill,
csak egy láthatatlan jövőbe
tévedt, elbitangolt mese.

ppj
2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?