Warning: A non-numeric value encountered in /home/zlap/public_html/muv.hu/wp-content/plugins/eu-cookie-law/class-frontend.php on line 106

Törött láncok

Taposott, rozsdás láncok hevernek személyem körött
Gyönyörű rózsám felett az üvegbúra is összetörött
Amikor a bilincseim csuklómon nyekkenve szétpattantak
Azon nyomban összezúztam azokat, csak úgy csattantak.

Hányszor éreztem már én meg a szabadulás édes ízét
Annyiszor s többször hirdettem annak vígságos hírét
Kínok közt Ő halt meg hajdan, hogy én most élhessek
Rabságnak keserves medréből Ő húzott ki s adott meleget.

Halljátok hát mind ti, kik raboskodtok gyászos sötétségben
Örömötök és reményetek lehet, Ő nem hagy gyötrelemben
Engedjétek Neki, had oldja meg sok súlyos béklyóitokat
Terheiteket had hordozza el, ti oly’ régen megfáradottak.

Hiába való az, hogy újak a bilincsek, hiszen mind lehull
Megígérte nekem, be is tartotta, nincsen nagyobb úr
Örökké zengem hát, hogy Őmiatta végleg szabad lettem
Örömhírt kiáltok bús tömegben, már letettem elé életem.

Taposott, rozsdás láncok hevernek majd mindenhol
Nem lesz többé már jajkiáltás, vígasság lesz mindenkor
Mindenki azt fogja kiáltani, „Általa végre szabad lettem
Drága véren vétetett örök életet s szabadságot nyertem.”.

Vörös Levente legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?