Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Törött tükörben

Ezernyi vonal
szabja szét arcomat,
vér nélküli,
meghasadó pillanat
villan szemembe.
Keretbe képzelem
magam,
hogy ne essen szét
a látvány,
s agyam próbálja
összerendezni
a képet.
Szépet
már nem mutat,
ámde
világokat tört ketté
a sík,
így nem csak
félelmem hasít
bele
a térbe,
hisz mindent több darabra vágott,
s félbe is hajtott már
a lét.
…zenét szeretnék hallani…
– hegedű-ízűt, elbűvölőt,
talán
összeforraszthatná
a dallam az időt,
s engem is
összerakna újra,
ahogy
megálmodtam magam,
álmaimba bújva,
kicsit bár félszegen,
s képlékenyen,
de egyben…
– nem
üvegszilánkokba rekedten.
S ha elmosódott is
a tükörben a kép,
az arcom
enyém marad,
s talán összeragad
a túl gyorsan megrepedt
pillanat…

Latest posts by Ariel (see all)




  • Szólj hozzá!