Új levelek

Nemrég még önként
engedték el
a fák bebarnult terhüket,
figyelmüket
lekötötte a tél,
s most
feleszmél álmából
a világ,
s virágot hoznak
a csendben dúdoló
ágak.
Megvárlak,
hogy lassan nézz szét,
figyelmesen,
s íriszeden
megcsillanhat talán
a rózsaszín remény,
bár szerény még
bennünk a tavasz,
de ravasz kacsintással
integet kedvesen
felénk…
Felébredő rügyek
ásítanak a szélbe,
s elbámészkodnak
álmosan,
levélkéket bontogat
a vágy
a bíbor fénybe,
s új életet indít
a jövő
kíváncsian…

Ariel legutóbbi művei (összes megtekintése)



4 hozzászólás “Új levelek

Vélemény, hozzászólás?