Szabad (j)szelek szárnyán

Drágáim1A magas torony alatti mellvédnek dőlve, nézem a keleti égboltot és várok.
A hajnal, barna szemeimet, hideg-kékre festi . Arcomon érzem az ébredés hűvös érintését, egy új esélyt adó nap érkezését.
Alattam még pihen a város,sötét tetők védik az álmokat.
Nézem, ahogy a közeli templom keresztje átdöfi a hajnali eget. Csak várok.
A távolból lomha szárnycsapásokkal egy fekete árny közelít, lelassulva köröz a torony körül, majd leereszkedik az árnyékos oldalon.
Érzékelek.
Látom sötét tömegét, hallom lépteit, hajnali fényben fürdő alakom hozzám vezeti.
Nézem. Emberarca rám tekint, megnyílik felém.

Hát megjöttél, itt vagy!

Nézem hajadat, komoly, szemembe mélyedő tekintetedet.
Különös érzés. Meg sem érintve nézel és áradsz belém.
Lassan száll a köd, beborítja testem, arcom. Fejem belsejében kibomlik egy gyöngyházfényű virág, szirmainak zuhataga felold, és beborít,- csak jön a szavak, érzések, gondolatok áradása.
A fénylő térben, az egekig emelsz.
Egymásba költöztünk. Karmánk égő lángja, bennünk.
Érintések nélkül, eggyé váltunk.
Én érzem érzéseidet, te is megéled az enyémeket.
Ha sírsz, én könnyezem, ha boldog vagy, helyetted nevetek.
A hajnal, átöleli kettősünket, lágyan megtartva bennünket.
Távoli harangszó tölti be a teret, megállítva a pillanatot, örökre.

2008 /2016

*
Képek:
Drágáim…

/ „ Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma, vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.
Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte”
(Müller Péter)

Csillagszem
Szemem Fénye
Tenger Szeme …hogy szeretted a Fehér Liliomszált.
2016

Tóth Edit Magdolna Edafelicia
Tóth Edit Magdolna Edafelicia legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?