Kovács Kavics Tibor
Kelemen
– Vár állott, most kő. Hallom… – sóhajtott Kőműves Kelemenné az éjszaka közepén, álmából felriadva. Már ki se nézett a felvonulási épület ablakán.
– Mész valahová? – kérdezte reggel Kelemen a nejétől az újabb brigádértekezlet előtt. Erről eszébe jutott, hogy fogytán a mész, rendelnie kell.
– Nem, ma itthon maradok, kézimunkázok egy kicsit. – válaszolta Kelemenné.
A brigádértekezleten természetesen aznap is a fő problémáról volt szó.
– Tegyünk a mészbe köbkönyökönként egy kupica pálinkát, és gyújtsuk meg! – javasolta az egyik kőműves a tizenkettőből.
– Próbáljuk meg. – válaszolta Kelemen lemondóan. Már a legvadabb ötletektől sem zárkózott el.
Hosszas előkészületek után, és bár fájó szívvel (kár azért a drága pálinkáért), de meg is tették.
– A feles ég! – jelentették Kelemennek.
– A feles ég? Feles-ég…?! Hoppá-hoppá, ez nem is rossz ötlet! – morfondírozott Kelemen – a feleségem valóban nagyon jól köt!
A következő értekezleten megkonzultálta a dolgot a vendégmunkásokkal is. Az itáliai építőmesterek bólogattak:
– Valóban létezik ilyen módszer, ezt mi találtuk fel igen-igen régen. Pompejiben még az utcák is így készültek! Nagyon tartós eredményt ad ez a jogvédett technológia. Persze némi licencdíj ellenében alkalmazható lenne itt is.
– De Kelemen Mester, nem lenne jobb, ha a Cemende Művektől rendelnénk meg az újfajta kötőanyagot?! – kérdezték ijedten a magyar brigádtagok. Kelemenen látszott, hogy már eldöntötte a kérdést, mert felállt, és öltözködni kezdett:
– Ott silány, nem kielégítő a minőség, és különben is: a múltkor is ellopták útközben a brigádbulira rendelt szállítmány felét. – kontrázott Kelemen kabátban.
– Asszony! – hívta másnap a hitvesét Kelemen munka közben. – Nem igazságos a gyengébbik nemmel szemben, hogy a nők számának aránya a feudalista brigádunkban mondhatni: elenyésző. Állj be közénk!
Kelemen ekkor éppen az egyik munkatársával az egyik falat próbálta meg a saját testével megtámasztani két oldalról.
A feleség szó szerint vette a kérést, és azonnal teljesítette is. Beállt közéjük.
2016. március 06.
- Ide-oda időóda - 2021-03-28
- Ja, ez nem J.A.! – Ez 2020 - 2021-02-06
- ci-GiGi-ccs - 2021-01-09
Hát nem tudom. Nem értek a műfajhoz. De azért itt voltam, elolvastam. Biztos jobb lenne nekem, ha érteném a humort, de nem értem. Ez az én hibám valószínűleg, nem a tiéd.
Áron
Ez ma keletkezett a FB-on a Sehova Tanúi csoportban egy idevágó téma alatt. Persze ott a poénok külön-külön jöttek, rímelve az előző hozzászóló mondandójára. Így aztán a saját poénokat összegyűjtöttem, és egybetereltem. Összekötő szöveggel elláttam ugyan, de sajnos alig-alig dolgoztam ki…
Hát majd igyekszem, hogy majd valamikor, legalább egyszer a szőnyegen fetrengj a röhögéstől a művemet olvasva… 🙂
Köszönöm a látogatást!
KKT.
Az elején kissé soviniszta-sejtéssel olvastam, de a vége! 🙂 Ó, szegény pára…a női nem minő segítőkészsége! 🙂
Nekem tetszett – somolygok 🙂
Áron hozzászólásánál leírtam, hogy hogyan keletkezett a „mű”. 🙂
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólást.
üdv:
KKT
Ma reggel olvastam, nekem sikerült kiszállni az ágyból, bár rezegtem a nevetéstől! 🙂
Pojén 🙂 volt benne, és én vevő vagyok az ilyen nem könnyű, de mégis átlátszó nyelvészeti tekerencre. (pl. feles-ég)
üdv
C*
🙂 Reggelente nem árt egy kis rekeszizom-torna. 🙂