Táncmulatság. Népitánchoz sokan öltöztek az alkalomhoz illő népiesbe. Pityu szép lányt keresve járkál a táncolók között. Végre talál egyet, akit már ismer. Pörgőset járnak éppen. Szökdelve követi a párt, hogy táncra hívhassa a lányt, de mire megszólalna, a lány már tova libben. Végül már eleget
szökdécselt utánuk, hát elkiáltja magát:
– Na, kérem! Lekérem!
– Kit, te legény? – áll meg a táncoló fiú –, tán engem?
– Neeem. Marcsát.
– Háhisz itt van. Tessék.
– Na, Pityu, mi van? – kiabál Marcsa. – Há nem látod, hogy táncolunk?
– Igen, de most velem…
Ezt már senki nem hallotta, mert a lány tovább tépte azt, akivel addig ropta. Pityu állt ott még egy kicsit. Lökdösték is a többi táncosok, hiszen mit áll ott? Végül odament a söntéshez és jól berúgott. Mert ő mér nem táncolhat? Maradt még egy kis jártányi ereje, hát gondolta, tán majd most lekérheti Marcsát.
Be is tülekedett a táncosok közé, de nem sokáig bírta két talpon. Kellett hozzá a két tenyere is. Arra meg rálépett hol ez, hol az. Egy idő után csak észre sikerült venni egynek, aki a sört mérte. Kihúzta onnan Pityut, leültette a földre és neki támasztotta egy fal melletti széknek. Na, akkor Pityu erre ráhajtotta a fejét, azt elaludott. Aztán lassan a mulatság is a végére ért, a fiúk-lányok elmentek haza. Pityu hajnalban ébredt. Senki nem volt már ott. Ismerték. Nem akarták fölkölteni. Hadd aludjon.
2018. Göteborg
- Mesterséges gravitáció - 2023-02-12
- Két cica vagyok és egymással játszom - 2022-11-14
- Itt van az ősz2. - 2022-09-18
Elnézést, de a címet véletlenül Ráncmulatságnak írtam Táncmulatság helyett, de nem tudom kijavítani.
üdvözlettel: PiaNista