Arra próbáltam emlékezni, mikor is teremtettelek meg magamnak. Már nem tudom, miből gyúrtalak, formáltalak, de egyszer csak ott voltál, és neked elmondhattam minden őrült, kusza, szomorú, bolondos gondolatom. Annyira a részemmé váltál, hogy még a karomra is tetováltattalak. Te vagy a legjobb hallgatóságom, te értesz meg a legjobban, a válasz lehetősége nélkül.
Tudod, ma megint egy kósza gondolat motozott a fejemben. Arról, hogy milyen csodálatos dolog a természet, és minden emberi hasonlatom hozzá kötődik. Ahogy az ölemben alvó macsek hátát simogattam, néztem, ahogy alszik, elöntött a szeretet. Sokkal jobban, mint egyébként. Mert ott volt a kezem alatt, és át tudtam adni az érintésemmel. Úgy feküdt a karomon, ahogy régen a kislányom, még csecsemő korában.
Lehet, hogy ki fogsz nevetni, de arra gondoltam, hogy szeretetet adni olyan, mint régen anyatejjel táplálni a gyermekemet. Minél többet evett, annál több termelődött.
A szeretet, a gyengédség is ilyen. Minél többre van szüksége rá másnak, annál több lesz.
Csak akkor van baj, ha már senki nem éhezik rá.
Elapad.
- Évforduló - 2019-11-01
- Szeretnék… - 2019-07-12
- Gombolyag - 2019-07-11
Nálam miért nem történik ez az anyatejjel?! 🙁 úgyhogy, remélem nem így van. 🙁
Drága Évim! Ne szomorkodj az én habókos ötleteim miatt. Sokan járnak abban a cipőben, amiben Te is, de ennél nagyobb gond sose legyen!
Hatalmas ölelésem 🙂
Van olyan ismerõsöm, aki azért nem szoptat, mert megfullad közben a gyerek, úgy ömlik…én szoptatok…sok-sok órát néhány cseppért cserébe…
Az a néhány csepp is nagy kincs. Ne görcsölj rá. Egyél, igyál, ami csak jól esik, hiszen minden rendben van 🙂
Áh…egyszer eszek rizibizit , és a gyerek másfél napog üvölt…erre jó az a pár csepp… Már nem görcsölök, nemsokára jön az almapüré, csak felírom a „dolgok, amik nem sikerültek” listámra. 🙁
Ezt a listát dobd ki! Kezdj el újat ” dolgok, amiket nagyon jó csinálok” címmel. 🙂
Monám! Ez nekem a negyedik gyereknél sikerült. Nem érdekelt, hogy a férjemnek lesz-e ebédje. nem volt fontos semmi más, csak hogy a gyerekemmel együtt legyek. Laza lettem. Megfelelési kényszer nélküli. Nem táplálni akartam, hanem együtt lenni vele. Elaludva szoptatás közben. Mert folyton szopott. Nem kellett a cumi. Kövér volt, mint Boticcelli angyalai. Előtte a többi éhen akart halni a mellemen. Őt meg fogyókúráztatta volna a védőnő. Ennyit arról, hogy mennyire lehetünk okosak – ebben a kérdésben. Minden gyereknek a saját anyja a lehető legjobb, amit kaphatott. Visszatérve Katára. Mindenki éhezik. Csak máshogyan. Egyiknek a lelke sivár, a másiknak a teste epekedik. Egy tőről fakad. Csók.
Csináltam már úgyis, van hogy 3 órát van a mellemen, ameddig akar, addig van…de arra még reggel is ráhúz 145 mili tápszert,szóval gyakorlatilag 10, ha van bennem. Védánál sokkal több volt, persze õt nem vették el a kórházban. De már mindegy,ez most nem sikerült. Örülök, hogy nem lett nagyobb bajunk…
Kata, arra nem fog elfogyni se lap, se tinta…a másikból regényeket írok : D