…vagy csak enyhén hibás,
agy-huzalozásban egyedi,
de nem egyedüli
rosszul összerakott
entitás…
– nem vitás,
a szabályok nálam
kritikus megítélésre
saját polcot kapnak,
s válaszok nélkül
ott is maradnak
egy ideig
titokban,
– és kimondottan
a tényeknek sem hiszek,
meglehet
azért tény valami, mert még
nem figyelt fel rá
semmilyen asszertív
kérdés,
vagy mert a kínos kíváncsiság
néhány világban
sértés…
De mégis, a tükör
nekem sosem ferde,
bár mindig van benne némi
árnyék,
elfogadom, ilyen vagyok,
s jobb is,
mintha misztikus csodákra
várnék..
Téged is
lassan engedlek közel,
de a fiktív mosolyt
élből elkerülöm,
feltöröm a kagylóhéjakat
körülötted,
s a kócos idegszálakat
lélektestedben
megfésülöm.
Jelen vagyok,
de jelentéktelen,
ócska fiókokba karcolom
rímekkel a nevem,
transzformálódik bennem
folyton a mindenség,
– szüntelenül változom,
mert magamnak ezt is
megengedem.
Végül, nem titkolom el
a szívemben rejtőzködő
szörnyet,
hisz nemcsak fény a lélek
s nem csak félig élek…
– mellettem
transzcendens,
elbukott lidércek
szellemek szavával
sóhajtják a szélnek,
hogy az alkonyat kicsit
legyen még délibáb
a homokban,
s maradjanak leheletnyit
egy elképzelt
tér-burokban,
egy látens lét közepén,
valahol félúton
Isten tenyerén…
– de Uram….
nekem nem ez az utam,
mert néha zuhanni kell,
– majd szárnyalást igézni
hangtalan,
vagy hangosan elégni,
s másnap
főnix illatúra festenem
a hajam,
– hogy mégse tépjen szét
a múlt,
s ne szakítson belém
a jövő véres árkot,
ne perzselje lelkem
a bűnös angyalok szeméből
ömlő átok
szakrálisan,
– csak csiklandozva csókoljon
a lét a végtelenbe,
mint a kertben táncoló
épphogy kinyíló virágot…
– s utána, módosítva
újratervezem
magam…
- Hiba vagyok… - 2017-02-09
- Égés - 2016-06-30
- Nyárba lépve - 2016-06-15
Nagyon szép vers!
Köszönöm.